Ezek a férgek fajspecifikusak ami azt jelenti hogy pl. a vitorlás halnak is meg van a saját kopoltyúférge és a diszkoszhalnak is ( a diszkoszét Ancylocephallus-nak nevezik de német szakirodalmakban dactylogyrus sp.-ként említik..
A kopoltyú féreggel fertőzött hal felismerhető az erős kopoltyú fedél mozgásról, akvárium falához és egyéb berendezési tárgyakhoz való dörgölődzésből , akut esetben a vízfelszínhez közeli tartózkodásból ( ez utóbbi főleg ivadék halaknál figyelhető meg. ), de teljes bizonyosságot csak a kopoltyú lemez mikroszkópos vizsgálatából szerezhetünk . Fontosnak tartom megjegyezni , bármilyen betegségről ill. tünetekről legyen is szó ,teljes szakszerű diagnózist csak a hal felboncolása után állíthatunk fel .
Boncolásos vizsgálat esetén már a kopoltyú feltárásakor gyanakodhatunk fertőzöttségre a k. lemezek sápadt vértelen színéről ( egészséges halak kopoltyúja vérrel telt élénk piros színű ).
Mikroszkóp alatt már 25 -szőrös nagyítás esetén jól láthatók a k. férgek .
A kifejlett férgek 4 db fő akasztócsáppal rendelkeznek amely segítségével a kopoltyú lemezeken meg tudnak kapaszkodni . A férgek hím-nősek , tehát min. 2 db féreg kell ahhoz hogy szaporodni tudjanak. A szaporodásukhoz nem kell köztes gazda , ami szintén megkönnyíti helyzetüket . A férgek petéi általában lesodródnak a kopoltyúról.
És az akvárium szűrőben ill. a talajon kötnek ki ( akut fertőzöttség esetén azonban nagyon sok így is magában a kopoltyúban kel ki , ami meggyorsítja a férgek számának további rohamos emelkedését ).
A peték korlátozott mértékben hő és vegyállóak is ( 50-60 fokig életképesek maradnak).
A lerakott peték különböző kelési idejűek , ami azt jelenti , hogy vannak amelyek 2 nap múlva kelnek ki de vannak úgynevezett tartós peték amelyek szárazon 2 évig is életképesek maradnak.
A kikelt lárváknak mindenképpen gazdatesthez kell jutniuk , hogy befejezhessék átváltozásukat , ez legtöbbször úgy történik , hogy a talajon lévő lárvák érzékelik a halak mozgását és amikor pl. a diszkosz páros has úszói kontaktusba kerülnek a talajjal a lárvák megkapaszkodhatnak rajtuk, ezért van az ,hogy diszkoszok boncolásakor a hal testéről vett nyálkahártya minta is már tartalmaz lárvákat.
Külföldi szakirodalmak az utóbbi időben sokat foglalkoznak a témával , ebből is érzékelhető , hogy komoly problémát jelent a diszkoszhal tartók és tenyésztők körében .Újabbnál újabb szereket dobnak a piacra a kopoltyú féreg elleni harcban ( amely mögött szerintem nem kevés a profit szerzési cél is ) de a férgek sorra rezisztensekké válnak rájuk .Régen a formalin , flubenollal is eredményeket lehetett elérni , ezek manapság semmit nem érnek .
Mérsékelt eredményeket lehet elérni trichlorphon és praziquantel-lel , de ezen szerek is csak a férgeket pusztítják el .
Többször volt alkalmam megfigyelni amikor a 100-120 3 naposan elúszott ivadék egyik napról a másikra hullott el.
A kifejlett állatok könnyebben fel tudják venni a harcot mint az ivadékok amelyek az első napokban a hámváladékkal együtt a férgekkel is kontaktusba kerülnek.
Többen próbálkoztak a szülők ikrázás előtti kezelésével mellyel időszakos „ sikereket”.
Értek el , de véleményem szerint ezen halak nagyon kis százaléka érte meg az ivarérettséget.
Sokan kérdezhetik mi a megoldás ha ezek a férgek és petéik szinte elpusztíthatatlanok ?
Elsőként kínálkozik az a megoldás , hogy ha már nem lehet tőlük megszabadulni próbáljuk meg számukat a lehető legjobban visszaszorítani , amire lehetőségünk van a halak természetes immunrendszerének erősítésével ( tartási hibák megszüntetése és itt visszautalhatok Marc Weiss előzőekben közreadott cikkére is ).
Mivel ezen féreg életciklusa nagymértékben hőmérsékletfüggő ezért akvárium vizének 27-28 fokra való csökkentésével lassítható szaporodásuk. Halaink ezt a csökkentett hőmérsékletet még jól tolerálják.
Továbbá ajánlható az akvárium aljának egész vékony rétegben kvarchomokkal való takarása
Másik megoldásként és egyben amit én a legjobbnak tartok az egész állomány PARAZITAMENTESSÉ tétele. Ezt kétféle módon tehetjük meg.
– felszámoljuk addigi állományunkat , sterilizálunk minden berendezési tárgyat ,szűrőt akváriumot stb., és új parazitamentes halakat szerzünk be.
– vagy az ivadékok mesterséges felnevelésével parazitamentessé tesszük állományunkat.
Németországban nagyon jó eredményeket értek el halak mesterséges felnevelésével ,több tenyésztő parazitamentessé tette így halait
2005 márciusa óta fokozatosan én is parazitamentessé tettem régi vérvonalaimat , úgyhogy tapasztalataim alapján állíthatom ezen úgymond „tiszta „ halakkal tized annyi problémám sincs mint előtte .
Kis írásomban felhasznált adatok , infók egyrészt saját tapasztalataim másrészt M . Göbel –lel folytatott beszélgetéseimből valamint Dr. Baska Ferenc-el több tucat felboncolt diszkoszhal vizsgálatából származtak
Vélemény, hozzászólás?