2. Kopoltyúférgek

Ezek a  férgek  fajspecifikusak  ami  azt jelenti  hogy  pl. a  vitorlás  halnak is  meg van a saját  kopoltyúférge és a diszkoszhalnak is (  a  diszkoszét   Ancylocephallus-nak nevezik  de  német  szakirodalmakban dactylogyrus  sp.-ként  említik..
A kopoltyú  féreggel  fertőzött  hal  felismerhető  az  erős  kopoltyú  fedél  mozgásról, akvárium falához  és  egyéb  berendezési  tárgyakhoz  való  dörgölődzésből  ,  akut  esetben  a  vízfelszínhez  közeli  tartózkodásból  ( ez  utóbbi  főleg  ivadék  halaknál  figyelhető  meg. ),  de  teljes  bizonyosságot  csak  a  kopoltyú  lemez  mikroszkópos  vizsgálatából   szerezhetünk .   Fontosnak  tartom  megjegyezni , bármilyen  betegségről  ill.  tünetekről    legyen is szó ,teljes  szakszerű  diagnózist  csak  a  hal  felboncolása  után  állíthatunk  fel  .
Boncolásos  vizsgálat   esetén    már  a   kopoltyú  feltárásakor  gyanakodhatunk  fertőzöttségre     a  k. lemezek  sápadt  vértelen  színéről  (  egészséges  halak  kopoltyúja  vérrel  telt  élénk  piros  színű  ).
Mikroszkóp  alatt  már  25  -szőrös  nagyítás  esetén  jól  láthatók  a  k. férgek  .
A  kifejlett férgek  4 db fő  akasztócsáppal rendelkeznek amely segítségével  a kopoltyú  lemezeken  meg tudnak  kapaszkodni . A férgek  hím-nősek  , tehát  min.  2 db  féreg  kell  ahhoz  hogy szaporodni  tudjanak. A  szaporodásukhoz  nem  kell  köztes  gazda  ,  ami  szintén  megkönnyíti  helyzetüket . A  férgek  petéi  általában  lesodródnak a kopoltyúról.
És  az  akvárium  szűrőben  ill.  a  talajon  kötnek  ki  (  akut  fertőzöttség  esetén  azonban  nagyon  sok  így  is  magában a  kopoltyúban  kel  ki , ami  meggyorsítja   a  férgek számának további  rohamos  emelkedését  ).
A  peték  korlátozott  mértékben  hő  és  vegyállóak  is  ( 50-60  fokig  életképesek  maradnak).
A lerakott  peték  különböző  kelési  idejűek , ami  azt  jelenti  , hogy  vannak  amelyek  2  nap  múlva  kelnek  ki  de  vannak  úgynevezett  tartós  peték  amelyek szárazon 2  évig  is  életképesek  maradnak.
A kikelt lárváknak mindenképpen  gazdatesthez  kell  jutniuk  ,  hogy  befejezhessék  átváltozásukat   ,  ez  legtöbbször  úgy  történik  , hogy a talajon  lévő  lárvák  érzékelik  a halak  mozgását  és  amikor pl.  a  diszkosz  páros  has úszói  kontaktusba  kerülnek  a  talajjal  a  lárvák  megkapaszkodhatnak  rajtuk,  ezért  van  az  ,hogy  diszkoszok  boncolásakor  a  hal  testéről  vett  nyálkahártya  minta  is  már tartalmaz  lárvákat.
Külföldi  szakirodalmak  az  utóbbi  időben  sokat  foglalkoznak  a témával  , ebből  is  érzékelhető  ,  hogy  komoly  problémát  jelent a  diszkoszhal  tartók  és  tenyésztők  körében  .Újabbnál  újabb  szereket  dobnak  a  piacra  a   kopoltyú  féreg elleni  harcban  (  amely  mögött szerintem  nem  kevés a  profit  szerzési  cél  is )  de  a férgek  sorra  rezisztensekké   válnak  rájuk .Régen  a  formalin  ,  flubenollal  is  eredményeket  lehetett  elérni  , ezek  manapság  semmit  nem  érnek .
Mérsékelt  eredményeket  lehet  elérni  trichlorphon  és  praziquantel-lel  ,  de  ezen  szerek  is  csak  a  férgeket  pusztítják  el  .
Többször  volt  alkalmam  megfigyelni  amikor  a  100-120   3 naposan  elúszott  ivadék  egyik  napról  a másikra   hullott  el.
A  kifejlett állatok  könnyebben  fel  tudják venni a  harcot  mint   az  ivadékok  amelyek  az  első   napokban  a  hámváladékkal  együtt  a  férgekkel  is  kontaktusba  kerülnek.
Többen  próbálkoztak  a  szülők  ikrázás  előtti   kezelésével   mellyel  időszakos „ sikereket”.
Értek el  , de  véleményem  szerint   ezen halak  nagyon  kis százaléka érte  meg  az  ivarérettséget.
Sokan  kérdezhetik  mi  a  megoldás  ha  ezek  a  férgek  és  petéik  szinte  elpusztíthatatlanok  ?
Elsőként  kínálkozik az  a  megoldás  ,  hogy  ha már  nem  lehet  tőlük  megszabadulni  próbáljuk  meg  számukat  a lehető  legjobban  visszaszorítani  ,  amire  lehetőségünk  van  a  halak  természetes  immunrendszerének  erősítésével  (  tartási  hibák  megszüntetése  és  itt  visszautalhatok  Marc  Weiss  előzőekben  közreadott  cikkére  is  ).
Mivel  ezen  féreg  életciklusa  nagymértékben  hőmérsékletfüggő  ezért  akvárium vizének  27-28  fokra  való  csökkentésével  lassítható  szaporodásuk. Halaink  ezt  a  csökkentett  hőmérsékletet  még  jól  tolerálják.
Továbbá  ajánlható   az  akvárium  aljának  egész  vékony  rétegben  kvarchomokkal  való  takarása
Másik  megoldásként  és  egyben  amit   én  a  legjobbnak tartok  az  egész  állomány PARAZITAMENTESSÉ  tétele.  Ezt  kétféle  módon   tehetjük  meg.

– felszámoljuk   addigi  állományunkat  ,  sterilizálunk  minden  berendezési  tárgyat  ,szűrőt  akváriumot  stb.,  és  új  parazitamentes  halakat  szerzünk  be.

– vagy   az  ivadékok   mesterséges   felnevelésével  parazitamentessé  tesszük  állományunkat.

Németországban  nagyon  jó  eredményeket   értek  el  halak  mesterséges  felnevelésével  ,több tenyésztő   parazitamentessé tette  így  halait
2005  márciusa  óta  fokozatosan  én is  parazitamentessé  tettem  régi  vérvonalaimat  ,  úgyhogy  tapasztalataim alapján  állíthatom    ezen  úgymond  „tiszta  „  halakkal  tized  annyi   problémám   sincs  mint előtte  .
Kis  írásomban  felhasznált  adatok  ,  infók  egyrészt  saját  tapasztalataim  másrészt  M . Göbel –lel  folytatott  beszélgetéseimből  valamint  Dr.  Baska  Ferenc-el    több tucat  felboncolt  diszkoszhal   vizsgálatából   származtak