A Symsodon discus-t minden más haltól jól megkülönbözteti a fajra jellemző formai és egyéb jellegzetességi jegyei.
Az egyik ilyen fő jellegzetességi jegye : a testen vertikálisan végighúzódó 9 db fekete csík vagy sáv.
Vadonbefogott halaknál kivétel nélkül megfigyelhető ez a jellegzetesség, mely a halat oly markáns megjelenésűvé teszi. Régi bélyegeken és ábrázolásokon soha nem
maradhatott el a diszkoszhal eme „ nélkülözhetetlen tartozéka”. A vadonbefogott halakon a 9 csík nem mindig szabályosan helyezkedik el, némelyik nem húzódik végig a test teljes magasságában ill. van amelyik elágazik. A vertikális csíkok szabálytalan elhelyezkedését egyesek hibának tekintik, mely az adott hal értékét csökkenti. .Sokan köztük én is nem értek egyet ezzel az állásponttal, továbbtenyésztéskor nem is szelektálok ezen kritérium szerint. Állítólag ám ez nem bizonyított a 70-es években befogott halak között sokkal kevesebb szabálytalan csíkozottságú egyedet találtak mint napjainkban. Sokan a környezetszennyezés számlájára írják, mások a víz paramétereinek megváltozásának a hatására esküsznek ( erdőirtások stb. ). Én talán azzal értenék egyet, hogy napjainkban többször annyi halat fognak be mint annak idején ill. akkoriban nem is merült fel mint szépséghiba a szabálytalan csíkozás.
Sokan biztosan tudják, hogy a diszkoszhalak kisebb–nagyobb csapatokban élnek. A csapatban lévő halak ráadásul kommunikálni is tudnak egymással, erre nagyon alkalmasak a hal vertikális csíkjai, mivel képesek arra, hogy a fekete tónusok intenzívebben látszódjanak vagy éppen teljesen eltűnjenek, lehetőséget adva arra, hogy a hal horizontális mintázata és színei kerüljenek előtérbe.
Természetesen nem csak így kommunikálnak egymással ( különböző testtartások és úszómozdulatokkal is ), de ez az egyik alapvető.
Egy példa : Aki tart vagy tenyészt diszkoszhalat biztosan már megfigyelte , hogy udvarláskor vagy ikrázás előtt a halak úszói un. bekormolódnak és az 5,6,7,8,9-ik csíkjai teljesen látszódnak , míg az elsők nem . Ez is egyfajta kommunikáció a két hal között.
Nem bizonyított de a függőlegesen futó csíkok nagy szerepet játszanak a halak ivadékgondozásában is , talán sokan emlékeznek még hogy a 90-es években nagy problémát jelentett a pigeon diszkoszok tenyésztése , ugyanis ez a hibrid faj nem nevelte vagy csak ritkán az ivadékait . A tenyésztők azt hitték , hogy a szülők nem termelnek hámváladékot ( ami lehet hogy részben igaz is volt ) de én azt hiszem hogy a kishalak és a szülők közti kommunikáció nem valósult meg, ugyan is ezeken a halakon semmilyen vertikális csíkozás nem figyelhető meg ill. nem képesek un nevelő szín felvételére !
Egyébként a problémát sokan úgy oldották meg , és ez mai napig bevált módszer , hogy az akvárium vizét szinte annyira lecsökkentik , hogy a szülők még éppen függőlegesen tudjanak maradni , így az ivadékok akarva – akaratlanul is szinte belebotlanak a szülőkbe .
Természetesen a tenyészakvárium ne legyen a jól bevált 100-150 literesnél nagyobb.
Sajnos a mai tenyésztési trend erősen a minél színesebb irányban halad és ezen halak döntő többsége az előzőekben említett pigeon ősöktől származik. .
A pigeon gének pedig örökítik ezt a „csíkmentességet” Néhány példa : marlboró red , red melon, red-white , jade stb.
Sajnos ezeknél a halaknál ha az ember jó megfigyelő érzékelheti a kommunikáció hiányosságát. Talán egy jó ismerősöm szavai a legtalálóbbak ennek megfogalmazására : Gyönyörű látványt nyújt egy .csapat vörösbarna diszkosz egy akváriumban , de ha ugyan ebbe az akváriumba beleteszek 10 db pigeon-t akkor lesz egy akváriumom 10 db ide –oda úszkáló hallal akik semmi esetre sem keltik az emberben azt a benyomást ,hogy ezek a halak csapathalak.
Végezetül : tudom nem törhetünk lándzsát a csík nélküli halak felett csak azért mert nem olyan módon kommunikálnak egymással mint vadon élő társaik , és talán mondhatom megfosztva minket attól a látványtól amely véleményem szerint a diszkoszt diszkosszá teszi , felfoghatjuk úgy is , hogy egy új faj van kialakulóban , csak míg a farkasból több ezer év alatt lett házi kutya , addig a diszkoszhalnál pár évtized alatt megy végbe ez a változás.
Fentiekben leírtak csak az én gondolataimat tükrözik , bárkinek szíve joga ha ezekkel nem ért egyet , vagy homlokegyenest más véleményen van , de szükségesnek tartom , hogy a diszkoszhal tenyésztés és tartás ne abban az irányban folytatódjon tovább , melynek a végeredménye egy csíkmentes hal . . Maradjon meg olyannak ez a hal amilyen mindig is volt : kilenc darab függőleges csíkkal.
Én még annyival egészíteném ki azt általad leírtakat – amivel tökéletesen egyetértek – hogy a csíkok mellett fontosnak tartanám, hogy az egyéb jellegzetességek is megmaradjanak, mint például az alsó és felső úszókon körbefutó sötétebb korongszerű csík, közvetlenül alatta és felette határozottabb világos kontúrszegéllyel, valamint a royal-mintázat, de nem az egész testfelületen, hanem csak mértékkel, kicsit elöl, a fej környékén, hátrafelé fokozatosan elfogyva, valamint a testfelület alsó részén, ezen kívül kisebb mértékben elszórt pöttyök a testfelületen. Bármiféle színváltozaton belül fontosnak tartanám ezen jegyek megőrzését is.
Még egy: sokan a harsogó színek mellett a minél nagyobb testméretre helyezik a hangsúlyt. Nem baj persze, ha egy hal impozáns méretű, de sajnos nagyon is tapasztalható, hogy a testforma szinte egyáltalán nem szempont- sajnos még zsűrizett versenyeken sem. Pedig a diszkoszhalnak a színezete mellett éppen az egyedi testformája a másik fő szempont, ami rögtön megragadja, lenyűgözi a szemlélőt: szép, kerekded testalkat, de nem bulldog-szerű homlok, a hátúszó kellően elöl kezdődjön a hal fejéhez képest, azaz, ne legyen a hal úgymond “kopasz”, “kosfejű”, valamint ne legyen szilvamag alakú sem.
Mindezek sokkal fontosabb szempontok lennének, mint a minél harsányabb színek és minél nagyobb testméret.
Örülök, hogy halaidon láthatom ezt a tendenciát is!
Most olvastam Heiko Bleher előadásáról egy összefoglalót, azzal kapcsolatban amit Magyarországon tartott, miután 18 év után ismét nálunk járt. Bemutatott különböző tenyészeteket, elemezte a világban látható tenyésztési tendenciákat. Az ázsiai helyzettel kapcsolatban találtam egy érdekes mondatot, ami számomra nagyon elgondolkoztató volt:
“Japánban a diszkoszok természetes formái és színei elfogadottak csak. Náluk a kitenyésztett színváltozatokat nem lehet eladni.” (!!!)
Nálunk sajnos talán majdnem fordított a helyzet. Nem gondolom, hogy a tenyésztett színváltozatoknak ne lenne létjogosultságuk de – kapcsolódva bevezető gondolataidhoz – szerintem jó lenne, ha legalábbis elindulna ebbe az irányba a magyarországi tenyésztési trend is